Hogyan indul jól a nap egy kisgyermekes családban?

Van egy pillanat minden reggelben, amikor úgy érezzük: na, most dől el minden. Még pizsamában vagyunk, a gyerek zoknija a kanapén, a fogmosás csak emlék, és valaki biztosan nem találja a kulcsot. Vagy a tornazsákot. Vagy a jó cipőt. 😊

És ilyenkor, bármilyen furcsán hangzik, tulajdonképpen minden rendben van.

Mert a reggeli készülődés egy külön műfaj, amit a kisgyermekes családok újra és újra próbálnak elsajátítani, csiszolgatni, és néha (titokban) el is engedni.

Sokan vágyunk a csendes, nyugodt reggelekre – de az igazság az, hogy egy óvodás korú gyerekkel ez leginkább a fantázia kategóriája. És még egy kisiskolással is… A legtöbb reggel egyfajta mini túlélőtábor. Mindenki igyekszik időben elkészülni, és közben nem elveszíteni a türelmét, vagy a humorát.

Mégis vannak apró dolgok, amik segíthetnek. Egy kiszámítható napirend például csodákra képes. Ha a gyerek tudja, mi után mi következik – például felkelés után pisilés, aztán öltözés, aztán reggeli –, akkor biztonságban érzi magát. Ez nem jelenti azt, hogy mindig követni is fogja… de legalább már ismeri. 😊

A reggel az egyik legértékesebb időszak a napban, még akkor is, ha úgy tűnik, csak rohanásból áll. Egy ölelés felkelés után, egy apró puszi a tízórais doboz mellé, egy jókedvű „ma mi lesz az oviban?” kérdés – ezek azok a kis kapcsolódások, amik szinte észrevétlenül építik a gyerek biztonságérzetét.

Aztán jön a legnehezebb rész: az elindulás. Vannak gyerekek, akik már a kabátban is ugrálnak, és alig várják, hogy induljanak az oviba. És vannak olyanok, akiknek minden búcsú egy kis veszteség. Egy anyukának vagy apukának ilyenkor a legnagyobb kihívás az, hogy ne kezdje el saját magát hibáztatni.

Néha segít, ha hagyunk egy kis választási lehetőséget a gyereknek: „Te választod ki, melyik kabátot vesszük fel?” vagy „Te csukod be a kaput?” – ezek az apró döntések megerősítik őt abban, hogy van kontrollja a helyzet felett.

Egy kisgyerekes család reggele sosem lesz olyan, mint egy reklámfilm. Nem kell, hogy az legyen. Nincs baj, ha néha kiabálunk. Nincs baj, ha a reggeli rohanásban kimarad a hajfonás vagy nem sikerül a zoknipárosítás. A fontos az, hogy valahogy mégis együtt indulunk el. Együtt nevetünk, vagy együtt bosszankodunk, de mindig együtt.

És talán este, ha mesét olvasunk – akár valami olyat, ami egy kicsit ismerős –, újra eszünkbe jut, hogy ez az egész nem csak logisztika. Ez kapcsolat. Ez közelség. Ez gyerekkor. És ez a reggelek igazi művészete.