Így ünnepeljük a húsvétot Enikővel

Van valami varázslatos a húsvéti reggelekben. Talán a friss tavaszi levegő, talán az, hogy végre újra zöldül a kert, vagy az a különös izgatottság, ami már napokkal korábban bekúszik a házba. Nálunk a húsvét mindig is különleges volt – de mióta Enikő van, egészen más értelmet nyert.

Nálunk Enikőhöz húsvét vasárnaponként érkezik a nyuszi. Nem csönget, nem kopog – csak egyszerűen ott van. Reggel, amikor kilépünk a kertbe, apró meglepetések várnak mindenhol: egy kis csokitojás (cukormentes) a bokor alatt, egy színes papírzacskóban elrejtett mese, vagy egy új hajgumi, amit az Enikő régóta szeretett volna. Ezek az apróságok nem nagy dolgok, de épp ettől lesznek varázslatosak. A kívánságlista, amit A hiszti című Encimeséből ismerhettek, persze minden évben változik, nagylányosodik, például már sminket kér, nem játékot, de egy nem változik, hogy a kert ilyenkor egy kincskereső pálya. Enikő szinte lebeg az izgalomtól, és közben egyre-másra kiált fel: „Nézd, anya, itt is van valami!” És persze mindig van valami. A húsvéti nyuszi nagyon figyelmes.

És van még valami, ami miatt Enikő annyira szereti ezt az ünnepet. A nyuszi ugyanis nemcsak apróságokat hoz, hanem egy igazi, élő kis nyulat is. Egy apró, szelíd, pelyhes bundájú nyuszit, akit aztán hetekig gondozhat, simogathat, megetethet, és akihez este még a mesét is el lehet suttogni.

Enikő ilyenkor nevetve mondja: „Ez a nyuszi most már a barátom.” És tényleg, a kis állat napokon belül a család része lesz. Nevet is kap, saját helye van – ebben az évben majd Enikő szobájában, és ha tehetné, Enikő még iskolába is magával vinné. 😊

Persze eljön az a pillanat is, amikor a nyuszinak vissza kell mennie. De ez nem szomorú búcsú. Enikő már tudja, hogy a kis barátja nem tűnik el, csak továbbáll – és ez így van rendjén. Ilyenkor együtt visszük el a nyuszit Kisorosziba egy nyúltenyésztőhöz, ahol szeretettel fogadják, és ahol más nyuszik között élhet tovább, addig, ameddig csak kell. Enikő szokott vinni neki répát búcsúzóul, és a kertben még napokig keresgéli a kis tappancsnyomokat.

Húsvét nálunk nem a nagy rohanásról vagy az ajándékhegyekről szól. Inkább a közös reggelekről, amikor majonézes tormát, házi sonkát és saját magunk által sütött kalácsot eszünk, a kertben elrejtett apróságokról, a meglepetés öröméről – és egy kis bundás barátról, aki néhány hétre beköltözik Enikő világába.

És hogy miért szeretjük annyira ezt az ünnepet? Talán mert egy kis időre minden lelassul. Mert a kert megtelik nevetéssel. Mert van mit várni, van miben hinni. És mert egy kis nyuszi képes arra, hogy újra gyerekszemmel lássuk a világot.