Miért kérik a gyerekek újra és újra ugyanazt a mesét?

„Meséld el megint!” – sokszor még le sem telik a nap, és már harmadszor hangzik el ez a kérés. Talán te is ismered azt az érzést, amikor egy mese már annyira ismerős, hogy szinte kívülről fújod, mégis újra és újra elő kell venned. A felnőtteknek ez néha unalmasnak tűnhet, de a gyerekeknek valójában egy nagyon fontos, fejlődést segítő élményről van szó.

A kisgyermekek számára az ismétlés nemcsak megnyugtató, hanem biztonságot is ad. A mese jól ismert fordulatai, a kedvenc jelenetek kiszámíthatósága olyan kapaszkodók, amelyek segítenek eligazodni a világban. Olyan, mint amikor minden este ugyanabba a takaróba bújnak – ismerős, otthonos, és biztonságérzetet ad. A jól ismert történetekben tudják, mi fog történni, és ez megnyugtatja őket egy olyan világban, ahol minden nap új élményeket, kihívásokat tartogat.

Ráadásul minden egyes újrahallgatás egy kicsit más: a gyerek közben fejlődik, új dolgokat vesz észre, más részletek ragadják meg a figyelmét. Egyszer csak kijavít, ha egy mondatot másképp mondasz, mint tegnap – észreveszi, ha kihagysz egy részt. Ezek a kis pillanatok azt mutatják, hogy nemcsak hallgatja, hanem figyel, értelmez, tanul.

Sokszor a történetek mélyebb rétegei is hatással vannak rájuk. Ha például Enci elesik a játszótéren, egy kisgyerek, aki nemrég élte át ugyanezt, visszatalálhat ehhez az élményhez, és újra átélheti, ezúttal egy biztonságos, ismert keretben. A mese így segít feldolgozni a nap történéseit, az érzéseket, amiket még talán megfogalmazni sem tud.

És van ebben valami varázslatos is: amikor egy gyerek kiválaszthatja a mesét, amit hallani szeretne, az nem csupán játék. Irányítást kap a kezébe. Eldönti, mit szeretne újra átélni, mi az, ami fontos neki. Ez az önállóság első lépése – miközben ő csak annyit mond: „Meséld el még egyszer!”

Szóval legközelebb, amikor ugyanazt a mesét kérik este – tizenharmadszor is – csak mosolyogj, és meséld el újra. Mert nem csak a történet ismétlődik. Hanem a meghittség és a fejlődés is.