Miért nem szabad félni a „rossz” érzésektől?

A gyerekkor gyakran a vidámság, játék és kacagás képeként él bennünk. De a valóság az, hogy a gyerekek érzelmi világa legalább olyan sokszínű, mint a felnőtteké. Ők is félnek, szomorúak, dühösek, csalódottak, szoronganak – csak éppen még nem tudják pontosan, mi történik bennük, és főleg nem tudják, mit kezdjenek vele.

Sok szülő ösztönösen igyekszik ezeket a „negatív” érzéseket elhessegetni. „Ne félj, nincs miért!”, „Ne sírj, nincs semmi baj!”, „Ne legyél mérges, az csúnya dolog!” – mindannyiunk szájából elhangzottak már ezek a mondatok, jó szándékkal. A célunk, hogy a gyerek megnyugodjon, visszataláljon az örömhöz. De ezzel akaratlanul azt is üzenhetjük: amit most érzel, az nem helyes. Jobb lenne, ha nem is éreznéd.

Pedig az érzések nem jók vagy rosszak – csak vannak. És mindegyiknek helye van a gyerek lelkében. A félelem segít elkerülni a veszélyt. A düh megmutatja, ha valami igazságtalan. A szomorúság azt jelzi, hogy valami fontos elveszett. Ha ezeket megtagadjuk, nem segítünk – csak egyedül hagyjuk a gyereket az érzéseiben.

A gyerekeknek nem arra van szükségük, hogy megmentsük őket a nehéz érzésektől – hanem arra, hogy ott legyünk velük. Hogy kimondhassák: „Nagyon szomorú vagyok”, és te ne próbáld rögtön felvidítani, hanem csak annyit mondj: „Látom. Itt vagyok.” Hogy ha félnek, ne próbáld lekicsinyelni a félelmüket, hanem erősítsd meg bennük: „Rémisztő lehetett. Jó, hogy elmondtad.”

Ez a fajta érzelmi elfogadás nem csak pillanatnyi megkönnyebbülést ad – hosszú távon érzelmi biztonságot épít. A gyerek megtanulja, hogy amit érez, az rendben van. Hogy nem kell elnyomnia magában. És így felnőttként is képes lesz nevén nevezni, elfogadni és egészségesen kezelni az érzéseit.

Sok felnőtt saját gyerekkorából hozza azt a mintát, hogy a nehéz érzéseket le kell nyelni, mosolyogni kell, és nem terheljük a másikat a problémáinkkal. De ha mi másként szeretnénk nevelni, el kell kezdenünk elfogadni a gyerekünk könnyeit, dühét, félelmét – sőt, a sajátunkat is.

Az érzések nem hibák. Útjelzők. Megmutatják, mire van szükségünk. Ne hallgattasd el őket – segíts, hogy meghallja őket a gyereked is.