Vízkereszt – mit jelent ez egy családban, és mit kezdjünk vele gyerekkel?

Január 6. Vízkereszt.
Sok helyen ez az a nap, amikor „vége az ünnepeknek”.

Le szokták szedni a karácsonyfát, elpakolják a díszeket, lekerülnek a fények.
Legalábbis szokás szerint.

De mi van akkor, ha nálatok még áll a fa?
Ha még világítanak a ledsorok az ablakban?
Ha jólesik még egy kicsit benne maradni ebben a hangulatban?

Semmi.

Mi is az a Vízkereszt?

A Vízkereszt január 6-án van, és a keresztény egyházi év egyik fontos ünnepe.
Három eseményhez kapcsolódik, ezért nevezik „hármas ünnepnek” is.

Az egyik Jézus megkeresztelése a Jordán folyóban.
Ehhez kapcsolódik a víz megszentelése, innen ered a „víz” szó az elnevezésben.

A másik a napkeleti bölcsek története.
A hagyomány szerint ők január 6-án érkeztek meg Betlehembe, hogy köszöntsék a megszületett Jézust.
Ezért nevezik ezt a napot egyes helyeken a „háromkirályok ünnepének” is.

A harmadik esemény Jézus első csodatétele, a kánai menyegző, ahol a vízből bor lett.
Ez is a Vízkereszthez kötődik az egyházi hagyományban.

A Vízkereszt hagyományosan lezárja a karácsonyi ünnepkört.
Ettől a naptól számítják hivatalosan az ünnepek végét, és innen indul az év úgynevezett „ünnepek utáni” időszaka.

A néphagyományban ehhez a naphoz több szokás is kapcsolódik:

• házszentelés
• a karácsonyfák leszedése
• az ünnepi díszítés elpakolása

Ezek a szokások vidékenként, családonként eltérnek, és nem mindenhol élnek ma is.

Mit érdemes ebből elmondani egy gyereknek?

Röviden: csak annyit, amennyit ő kérdez.

Egy kisebb gyereknek bőven elég lehet ennyi:

„Ez az a nap, amikor sokan elpakolják a karácsonyi dolgokat, és visszatérnek a hétköznapokhoz.”

Nem kell vallási magyarázat.
Nem kell hagyományt „átadni”, ha nem része a család életének.

Ha kérdez, válaszolsz.
Ha nem kérdez, az is rendben van.

És mi van a karácsonyfával, díszekkel, fényekkel?

Itt jön a legfontosabb rész: nincs jó vagy rossz megoldás.

Van, ahol január 6-án lekerül minden.
Van, ahol csak hétvégén.
Van, ahol még január végén is világít a fényfüzér.
Van, ahol a fa már nincs, de a fények maradnak.

👉 Mindegyik rendben van.

Egy lehetőség: bevonni, nem siettetni

Ha szeretnéd, a Vízkereszt lehet egy közös lezárás, nem egy kötelező feladat.

Például:

• együtt leszedni egy-két díszt
• eltenni a karácsonyi mesekönyveket
• megkérdezni őt, hogy mit szeretne
• vagy megbeszélni közösen a családdal, hogy idén hogy szeretnétek
• beszélgetni arról, mi volt a legjobb az ünnepekben
• vagy egyszerűen csak együtt pakolni, ráérősen

Az is teljesen oké, ha:

• még marad minden,
• mert most erre van szükségetek.

Mit tanul ebből a gyerek valójában?

Nem azt, hogy „Vízkereszt van”.
Hanem azt, hogy:

• a változás lehet lassú,
• a lezárás lehet közös,
• nem kell mindent egyik napról a másikra csinálni.

Ez sokkal fontosabb üzenet.

Hol jön ide a mese és az együtt töltött idő?

A változások idején a gyerekeknek kapaszkodókra van szükségük.

Ez lehet:

• egy esti beszélgetés,
• egy mese,
• egy közös rutin,
• vagy csak az, hogy ott vagy.

A mese nem kötelező,
de ha van, segíthet kimondani dolgokat, amiket nehéz megfogalmazni.

Az Encimesék történetei például pont ilyen hétköznapi helyzetekből indulnak ki –
nem megoldani akarnak, hanem kísérni.

Vízkereszt mint lehetőség – nem elvárás

Vízkereszt lehet:

• egy pont, ahol lezártok valamit,
• vagy egy jelzés, hogy lassan változik a ritmus.

De nem kötelező semmit „pont ma” csinálni.

A gyereknek az a biztonságos,
ha azt érzi: ahogy nálunk történnek a dolgok, az rendben van.

És ez így van.