Miért fontos a jelmezes játék a gyerek önbizalmának?

Ebben a blogban a farsangi jelmezes játékot szülői kérdések felől nézzük meg. Olyan helyzetekből indulunk ki, amelyek otthon, óvodában, iskolában tényleg megtörténnek, és közben ránézünk arra is, mit mutat minderről a kutatás – érthetően, a hétköznapok nyelvén.

Farsang idején sok szülőben egymás után jelennek meg a kérdések.
Miért pont ezt a jelmezt választja?
Miért akar egész nap abban lenni?
Mit jelent, ha ijesztő figurának öltözik?
Mi történik akkor, ha az utolsó pillanatban meggondolja magát?

„Miért akar a gyerek jelmezt felvenni egyáltalán?”

A jelmez a gyerek számára öröm. Izgalom. Ünnep.

Sokszor azonosulás is. A kedvenc mesefigurával, egy hőssel, egy állattal. A gyerek ilyenkor valami olyannal kapcsolódik össze, ami fontos neki. Erősnek szeretné érezni magát. Bátrabbnak. Ügyesebbnek. Olyannak, akire fel lehet nézni.

A gyerekek fejlődését vizsgáló kutatások szerint a szerepjáték az egyik legfontosabb tere annak, hogy a gyerekek kipróbálják önmagukat. A „mintha” játékban különböző szerepekbe lépnek bele, és közben tanulják, hogyan működnek az érzelmek, a kapcsolatok és a viselkedés. A jelmez ebben egy kézzelfogható segítség: megkönnyíti az átlépést egyik szerepből a másikba.

„Miért választja mindig ugyanazt a jelmezt?”

Ez a kérdés sok szülőt foglalkoztat. A válasz gyakran a biztonságban keresendő.

A gyerek talál egy figurát, amelyben jól érzi magát. Ismeri. Tudja, mire számíthat benne. Ez az ismétlés nem elakadás, hanem elmélyülés. A gyerek így építi fel azt az érzést, hogy képes valamire.

A pszichológiai kutatások szerint az önbizalom egyik alapja a megélt sikerélmény. Amikor a gyerek újra és újra egy ismerős szerepben mozog, azt az élményt erősíti magában, hogy „ezt már tudom”, „ebben otthon vagyok”. Ez az érzés később más helyzetekben is kapaszkodóvá válik.

„Mi van akkor, ha félénk, mégis feltűnő jelmezt választ?”

Ez sokszor meglepi a szülőket. A csendes gyerek egyszer csak szuperhős, sárkány vagy nagyon látványos figura szeretne lenni.

A jelmez ilyenkor védett teret ad. A gyerek kipróbálhatja a láthatóságot, a hangosságot, az erőt úgy, hogy közben a szerep megtartja. A jelmez mögött könnyebb kilépni a megszokott mintákból.

A kutatások azt mutatják, hogy a szerepjáték segíti az érzelmi rugalmasságot. A gyerekek játék közben tanulják, hogyan lehet különböző helyzetekben különböző módon jelen lenni. Ez a tapasztalat hosszabb távon az önbizalom egyik alapköve.

„Mi van, ha ijesztő jelmezt választ?”

Az ijesztő jelmez sokszor az erő megéléséről szól. Arról, hogy a gyerek kipróbálja, milyen érzés nagynak lenni, hatni másokra, jelen lenni a térben.

Kutatások alapján az, ami játék közben „harcnak” vagy „ijesztgetésnek” tűnik, gyakran nem azonos a valódi bántással. A szerepjátékban megjelenő erő sok esetben a fantázia része, ahol a gyerek biztonságos keretek között próbálgatja a határait.

Megfigyelések szerint azok a gyerekek, akik szerepjátékban időnként ilyen figurákat játszanak, a hétköznapi helyzetekben gyakran jól együttműködnek a társaikkal. A játék segít feldolgozni az erőhöz, félelemhez, bátorsághoz kapcsolódó érzéseket.

„Mi van, ha ijesztő jelmezben bánt másokat?”

Ez az a pont, ahol a szülői jelenlét különösen fontos. A játék belefér. A bántás határai viszont tanulást igényelnek.

Kutatások szerint a szerepjátékban megjelenő „agresszívnek tűnő” jelenetek önmagukban nem jelzik azt, hogy a gyerek agresszív lenne a való életben. A gyerekek ilyenkor tanulják, hol vannak a határok, és ebben a felnőtt kísérése segít.

Amikor ott vagyunk, és segítünk kimondani, mi fér bele a játékba és mi nem, a gyerek tanul. A biztonságos környezet és a következetes jelenlét teszi lehetővé, hogy ezekből a helyzetekből valódi tapasztalat szülessen.

„Kell-e irányítanom a jelmezválasztást?”

A jelmezválasztás mögött mindig van egy belső történet.
Amikor teret adunk annak, hogy a gyerek elmesélje, miért pont azt szeretné, már kapcsolódtunk hozzá.

A kutatások szerint az önbizalom fejlődését erősíti, ha a gyerek döntéseit meghallgatják és tiszteletben tartják. A példaképek, kedvenc figurák kiválasztása fontos része annak, ahogyan a gyerekek tulajdonságokat „próbálnak fel” magukra.

„Mi van, ha az utolsó pillanatban meggondolja magát?”

A gyerekek kedvencei gyorsan változnak. Egy új mese, egy új baráti hatás, egy új élmény könnyen átrendezi, mi a fontos számukra.

A jelmez megváltoztatása sokszor egyszerűen azt mutatja, hogy a gyerek világa mozgásban van. A szerepjáték természetéhez tartozik ez a rugalmasság.

Mit jelent valójában a farsang a gyereknek?

A farsang a gyerekek számára elsősorban szórakozás. Játék. Nevetés. Buli a társaikkal. Jelmezben lenni. Együtt lenni. Megélni, hogy most ünnep van.

Szülőként ebben kísérjük őket. Figyelünk, jelen vagyunk, megtartjuk a kereteket. A farsang akkor működik igazán, ha a gyerek jól érzi magát benne.

Ezek a jelmezes élmények sokszor mélyebbek, mint amilyennek elsőre látszanak. A gyerek átél, kipróbál, megél valamit, de nem mindig tudja elmondani, mi történt benne közben. Ilyenkor a közös beszélgetés, a történetek és a mesék segíthetnek abban, hogy ezek az élmények ne csak megtörténjenek, hanem értelmet is kapjanak.