Szeretet-rituálék gyerekkel

Valentin-nap környékén sok szülőben megjelenik egy furcsa kettősség. Ez az ünnep eredetileg a párkapcsolati szeretetről szól, miközben az élet éppen egy egészen más fókuszban zajlik. Gyerekekkel, napi rutinnal, fáradtsággal, figyelemmegosztással.

Ilyenkor teljesen természetes kérdés, hogy hol van ebben a napban a gyerek. És az is, hogyan lehet ezt az ünnepet úgy megélni, hogy kapcsolódjon hozzá.

A Valentin-nap jó alkalom arra, hogy a szeretet fogalmát egy kicsit áthangoljuk. Ne párkapcsolati eseményként. Hanem olyan emlékeztetőként, ami a gyerek felé irányuló figyelmet erősíti.

A gyerekek számára a szeretet a mindennapokban válik érthetővé. Ismétlődésen, kiszámíthatóságon és kapcsolódáson keresztül.

A szeretet a gyerek szemében tapasztalat. Olyan élmények sorozata, amelyekből azt tanulja meg: figyelnek rá, számít, helye van a világban.

Mi az a szeretet-rituálé?

A szeretet-rituálé olyan visszatérő élmény, amely érzelmi biztonságot ad. Nem alkalomhoz kötött, hanem beépül a napok rendjébe.

A pszichológiai kutatások régóta foglalkoznak azzal, mi segíti a gyerekeket abban, hogy stabil, kiegyensúlyozott belső világuk alakuljon ki. John Bowlby kötődéselmélete óta tudjuk, hogy a gyerekek számára az egyik legfontosabb tényező a kiszámítható érzelmi válaszkészség. Az, hogy a felnőtt reagál, jelen van, és újra meg újra elérhető.

A szeretet-rituálék ezt a tapasztalatot adják. Nem egyszeri üzenetként, hanem folyamatos élményként.

Egy 2019-es, több ezer családot vizsgáló longitudinális kutatás szerint azoknál a gyerekeknél, akiknél rendszeresek voltak az érzelmi kapcsolódást erősítő családi szokások,

• alacsonyabb volt a szorongás szintje,
• jobban kezelték a frusztrációt,
• és erősebb volt az önértékelésük.

A szeretet-rituálé tehát nem extra figyelem. Az érzelmi fejlődés egyik alaprétege.

Hogyan jelenik meg a mindennapokban?

A szeretet-rituálék ereje a rendszerességből fakad. Nem attól működnek, hogy különlegesek. Attól, hogy ismerősek.

Kapcsolódó mondatok

A verbális kapcsolódás az egyik legerősebb eszköz. Nem hosszú beszélgetések formájában. Rövid, pontos visszajelzésekben.

Egy 2021-es nyelvhasználati kutatás szerint azok a gyerekek, akik rendszeresen kapnak megfigyelésen alapuló visszajelzéseket,

• pontosabban tudják megnevezni az érzéseiket,
• könnyebben kérnek segítséget,
• és kevésbé azonosítják magukat kizárólag a teljesítményükkel.

Ilyen mondatok például: – „Láttam, hogy ma nehéz volt, és kitartottál.” – „Észrevettem, hogyan figyeltél a másikra.” – „Tetszett, ahogy megoldottad azt a helyzetet.”

Közös, visszatérő idő

A rendszeres közös idő az idegrendszer számára kapaszkodó. Az ismétlődő keretek csökkentik a bizonytalanságot.

Egy családdinamikai vizsgálat szerint a kiszámítható közös idővel rendelkező gyerekek nagyobb érzelmi rugalmasságot mutattak stresszhelyzetekben.

Ez az idő lehet rövid. Lehet egyszerű.

A lényeg a visszatérés.

Mesék, amelyek visszatükröznek

A narratív pszichológia szerint a gyerekek történeteken keresztül értelmezik önmagukat.

Egy történet akkor válik igazán hatásossá, amikor érzelmi helyzeteket mutat meg, és teret hagy a feldolgozásra.

A mese így belső párbeszédet indít. Segít megérteni:

– mit érzek, – mi történik bennem, – hogyan lehet ezzel együtt élni.

Miért működik mindez hosszú távon?

Az idegrendszer fejlődése az érzelmi biztonságra épül. Ha ez az alap stabil, akkor a gyerek nyitottabb a tanulásra, a kapcsolódásra és az önállóságra.

A szeretet-rituálék ezt az alapot tartják fenn. Nem látványosan. Hanem következetesen.

Hogyan tovább?

A szeretet a mindennapokban formálódik. Apró történetekben, egymásra rakódva.

Ha szeretnél még több ilyen kapaszkodót, ha érdekel, hogyan lehet meséken keresztül támogatni a gyerekek érzelmi világát, nézz körül az oldalon, olvass tovább, vagy fedezd fel azokat a történeteket, amelyek ezekre a helyzetekre születtek.

A mese sokszor ott dolgozik tovább, ahol a hétköznapi szavak már elfogynak.