Hogyan kommunikál az a gyerek, aki nem tud beszélni?

Február végén, amikor az anyanyelvről, a beszédről és a kommunikációról beszélünk, könnyű észrevétlenül egyetlen dologra leszűkíteni mindent: a kimondott szavakra. Pedig a gyerekek világa ennél sokkal tágabb. A kommunikáció jóval korábban kezdődik, mint az első szavak megjelenése, és sok esetben akkor is jelen van, amikor a beszéd még nem elérhető.

Ezért fontos erről külön beszélni. Mert ha a kommunikációt kizárólag a beszéddel azonosítjuk, akkor rengeteg gyereket nem veszünk észre igazán.

A kommunikáció nem egyenlő a beszéddel

A kommunikáció alapvető emberi szükséglet. A gyerek már jóval azelőtt kapcsolatba lép a környezetével, hogy szavakat használna. Figyel, reagál, kezdeményez, visszajelez. Tekintettel, mozdulatokkal, hangadással, arckifejezéssel, testtartással. Ezek nem a beszéd hiányos előszobái, hanem önálló, teljes értékű kommunikációs formák.

Amikor egy kisgyerek mutat valamire, amikor elfordul, amikor nevet vagy sír, amikor választ egy tárgyat, valójában üzenetet közvetít. Azt, hogy mit szeretne, mit nem, mire van szüksége, mi okoz örömet vagy feszültséget. A kommunikáció ilyenkor már működik – csak nem szavakkal.

Amikor a beszéd nem áll rendelkezésre

Vannak helyzetek, amikor a beszéd nem jelenik meg időben, vagy nem úgy, ahogyan azt a környezet várná. Ennek sokféle oka lehet. Előfordulhat megkésett beszédfejlődés miatt, történhet betegség vagy baleset következtében, de idegrendszeri sajátosságok is állhatnak a háttérben. Vannak esetek, amikor ez átmeneti állapot, és olyanok is, amikor hosszabb távon kell más megoldást találni.

A közös ezekben a helyzetekben nem az, hogy a gyereknek ne lenne mondanivalója. Hanem az, hogy a megszokott csatorna, a beszéd, nem érhető el számára. A belső igény viszont ugyanúgy jelen van: szeretne kapcsolódni, választani, kérni, tiltakozni, örülni, megmutatni önmagát.

Mi az az AAK?

Ilyenkor kerül előtérbe az augmentatív és alternatív kommunikáció, röviden az AAK. Az AAK nem egyetlen eszközt jelent, és nem egy „utolsó lehetőség”. Sokkal inkább módszerek és eszközök összessége, amelyek segítenek a gyereknek kifejezni magát akkor is, amikor a beszéd még nem elérhető, vagy nem elégséges.

Fontos kimondani: az AAK nem a beszéd helyett van. Nem elvesz a fejlődésből, hanem hozzáférést ad a kommunikációhoz. Lehetővé teszi, hogy a gyerek megértse a környezetét, és hogy őt is megértsék. Ez nem kényelmi kérdés, hanem alapvető szükséglet.

Mit nyer a gyerek azzal, ha kommunikálhat?

Amikor egy gyerek meg tudja értetni magát, változik körülötte a világ. Csökken a frusztráció. Megjelenik a megnyugvás. A kapcsolatok kiszámíthatóbbá válnak. A viselkedés mögötti üzenetek érthetőbbek lesznek a környezet számára is.

Gondoljunk bele, milyen érzés lehet nem tudni elmondani, hogy éhes vagyok, fáj valamim, félek, vagy egyszerűen csak azt, hogy még nem végeztem. Amikor ezek az üzenetek nem találnak utat, a test veszi át a szerepet. A feszültség viselkedésben, sírásban, dühben vagy visszahúzódásban jelenhet meg.

Az AAK ebben a helyzetben nem csupán egy technikai segítség. Biztonságot teremt. Azt az élményt adja, hogy van mód a kapcsolódásra.

Amit a kutatások is megerősítenek

Az augmentatív és alternatív kommunikációval kapcsolatban az egyik leggyakoribb félelem, hogy elveszi a kedvet a beszédtől, vagy akadályozza annak megjelenését. A kutatások azonban ennek az ellenkezőjét mutatják.

Nemzetközi vizsgálatok szerint az AAK használata nem gátolja a beszéd fejlődését, sőt sok esetben támogatja azt. Amikor egy gyerek hozzáfér a kommunikációhoz – legyen az mutatás, képek használata vagy technikai eszköz –, csökken a frusztrációja, és több valódi kommunikációs helyzetbe kerül.

Ezek a helyzetek azok, amelyekben a beszéd megjelenésének esélye nő. A gyerek megtapasztalja, hogy hatással van a környezetére, hogy érdemes jelezni, választani, kezdeményezni.

A szakirodalom ezért az AAK-ot nem a beszéd alternatívájaként, hanem kommunikációs hídként írja le: olyan útként, amely lehetővé teszi a kapcsolódást addig is, amíg a beszéd nem elérhető vagy nem elégséges. Ez a biztonságos alap nagyon gyakran teret ad további fejlődésnek is.

Történetek, kapcsolódás és nyelv

A kommunikáció nemcsak információcsere, hanem kapcsolat. A történetek ebben különösen fontos szerepet játszanak. Egy mese során nem az a lényeg, hogy a gyerek hány szót mond ki, hanem az, hogy részt vesz a közös figyelemben, követ, jelez, reagál.

Az Encimesék világa is ezt a kapcsolódási teret erősíti. Hétköznapi helyzetekből indul ki, érthető nyelvezettel, és teret ad annak, hogy a gyerek a saját módján kapcsolódjon be. Nem tanít, hanem beszélgetésre hív.

Hogyan tovább?

A kommunikációhoz vezető út sokféle lehet. Van, amikor szavakkal indul. Van, amikor más csatornákon keresztül. A lényeg nem az út formája, hanem az, hogy a gyerek ne maradjon eszköz nélkül.

A következő blogbejegyzésben arról lesz szó, mit tehet egy szülő akkor, ha a beszéd nem indul el időben, és milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az AAK világában. Eszközökről, döntésekről és arról a megnyugtató felismerésről, hogy a kommunikáció mindig a kapcsolódás kezdete.