Anya is ember – miért fontos, hogy néha magunkkal is törődjünk?

Amióta megszületett a gyermeked, te lettél a biztos pont. Te vagy az, aki tudja, hol a kedvenc takaró. Aki reggel még félálomban is elkészíti az uzsonnát. Aki fejben tartja az orvosi időpontokat, a szülinapi zsúrokat, a váltóruhát, a mosnivalót – miközben egy perc nyugalmat sem kapsz. És talán észre sem veszed, hogy a saját szükségleteid szép lassan lekerültek a listáról.

De a valóság az, hogy nem lehet folyamatosan adni úgy, hogy közben magaddal nem törődsz. Anya is ember. Fárad. Kimerül. Elbizonytalanodik. És nem, ettől nem leszel „rossz anya” – sőt, attól leszel erős és szerethető, hogy mered emberként élni az anyaságodat.

Gyakran azt hisszük, hogy a gyerekünknek akkor teszünk jót, ha mindig jelen vagyunk, ha mindenre válaszolunk, ha minden igényét azonnal kielégítjük. Pedig az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk, az az, hogy jól vagyunk. Mert ha mi lelkileg és testileg is lemerülünk, idővel már csak „működünk”, de nem kapcsolódunk. A gyerek pedig nemcsak a tetteinkből tanul, hanem a példánkból is.

Amikor azt látja, hogy anya tud nemet mondani – nem rá, hanem másra, ami már túl sok lenne. Hogy megengedi magának a pihenést. Hogy néha elmegy sétálni egyedül, leül egy teával, vagy csak vesz egy nagy levegőt, mielőtt újra belép a szobába. Ezekből a pillanatokból tanulja meg ő is, hogy az önmagunkkal való törődés nem önzés, hanem egy fontos összetevő.

Nem kell órákra kiszakadnod, wellness hétvégére menned (bár néha az is jól jönne). Elég lehet 10 perc csend. Egy könyv két oldala. Egy beszélgetés valakivel, aki felnőttként szól hozzád. Egy nap, amikor nem tökéletes a vacsora – de legalább nem vagy kimerülve.

Mert a gyereked nem a kifogástalan háztartásra emlékszik majd. Hanem rád. A mosolyodra. Az ölelésedre. Arra, hogy jó volt veled lenni.

Törődj magaddal – nem más helyett, hanem érted. És a gyerekedért is.