Csacsogás

Te jó ég! Mennyit tud beszélni ez a gyerek! Sokszor még maga is belezavarodik a szavakba, de csak mondja és mondja 🙂 És persze nem akármikor, amikor fel vagy rá készülve, kérdezgeted, milyen volt a napod, mi volt a suliban? Jó volt, minden rendben volt…majd elmegy játszani a kutyával, vagy Tableten kezd el játszani, esetleg felhívja az egyik barátnőjét 😮 Mert már ilyen is van!

Szóval, van, amikor csak úgy ömlik belőle a szó, de ez legtöbbször elalváskor fordul elő, vagy inkább mindig így van 🙂 Lefekszünk, igen, együtt. Én befekszem az ágyába, és már ez is haladás, mert nem ő fekszik a miénkbe. Mert sokáig az volt. Ha beteg lett, akkor mindig igényelte az együttalvást, aztán előfordult, hogy úgy maradtunk 😀 Mindegy, szóval lefekszünk az ágyába, már én is kellően fáradt vagyok fél 10-kor, és akkor jön a sztori-cunami. Képzeld, ma ez történt, meg az azt mondta. Mondom, oké, de ezt nem tudtad volna délután elmesélni? Ja, akkor nem jutott eszembe. De most tényleg muszáj ezt elmondanom… és csak ömlik a szó a szájából. Csacsog. Imádom. De olyan fáradt vagyok. Megpróbálok odafigyelni, de nem mindig sikerül, néha csak egy ühümmel, vagy ahával reagálok. De persze van, amikor olyan téma jön elő, hogy azonnal kipattan a szemem és minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy mit mond. Ilyen volt, amikor arról mesélt, hogy délután az udvaron az egyik osztálytársnőjével szexeset játszottak. Megkérdeztem, hogy azt hogy kell játszani. Azt mondta, hogy hát az egyikük nekidőlt egy fának, és a másik hozzásimult. Ez a szex? -kérdeztem. Hát, valami ilyesmi, csak akik igaziból csinálják pucérak és összeér a testük. 

Nem tudom, hogy elég, sok vagy kevés, amit jelenleg tud a szexről, de nem firtattam tovább a témát. És már másról csacsog. Enciii, nem aludhatnánk? Jó, de ezt még had meséljem el. És mondja. Nekem már azon jár az eszem, hogy mennyivel kényelmesebb lesz a saját ágyamban, nem pedig az ő szivacsa szélén, hátamban az ágydeszkával. Egy kis idő után, amikor már majdnem 10 óra van, szólok neki, hogy most már forduljon be, csukja be a szemét és főleg a száját, és próbáljon meg aludni. Ilyenkor elkezd sajtkukacoskodni, keresi a helyét, izeg-mozog, majd egyszercsak megvan a legtökéletesebb pozíció, én elkezdem simogatni a hátát, és a következő pillanatban már alszik is. Még néhány percig hallgatom az ütemes szuszogását, majd óvatosan kikászálódok az ágyából, és lefekszem aludni én is a saját helyemre. Megállapítom, hogy ez mennyivel kényelmesebb, még morfondírozok egy sort az esti csacsogás témáin, esetleg megbeszélem apával, majd én is elalszom.

Szinte minden este ez van, lehet, hogy napközben túl sok a zavaró, elterelő tényező, és akkor nem jutnak eszébe, hogy mennyi minden is történt vele, mennyi mindent el szeretne mondani. Szóval valahol szeretem ezt a csacsogást, hogy velem osztja meg a gondolatait, az életét. Remélem, ez még sokáig így marad. <3 Na, nem vagyok annyira naív, a csacsogás akkor jön, amikor valami mást nem szeretne csinálni, például az alvást, vagy a tanulást 🙂 De nem baj, igazi gyerek, aki próbálkozik, feszegeti a határait, néha dacol, aztán behódol (vagy nem), és persze csacsog és csacsog…