Téli érzelmi hullámzás okai és kísérése

Január végére sok család már hosszabb ideje él a téli ritmusban. Rövidebbek a nappalok, több idő telik zárt térben, lassabbak a reggelek. Ilyenkor gyakran kerül elő az a gondolat, hogy a tél hatással lehet a gyerekek érzelmi állapotára. Sok szülő közben azt tapasztalja, hogy náluk ez alig érzékelhető. Mások apró változásokat vesznek észre. Mindkét tapasztalat érvényes.

Mit nevezünk téli érzelmi hullámzásnak?

A kisgyermekek érzelmi világa folyamatos mozgásban van. A hangulat, az aktivitás, az érzékenység természetes módon változik. Télen ezek a változások néha jobban észrevehetők. A gyerek lehet fáradékonyabb, több közelséget igényelhet, lassabban vált egyik tevékenységről a másikra. Máskor mindez alig tűnik fel a hétköznapokban.

A kutatások is azt mutatják, hogy ezek a hatások egyénenként nagyon eltérőek.

Mit mutatnak a kutatások a fény és a hangulat kapcsolatáról?

A természetes fény mennyisége hatással van a szervezet belső ritmusára. Több nemzetközi kutatás foglalkozott azzal, hogyan változik a melatonin és a szerotonin szintje az évszakok váltakozásával. Roecklein és Rohan (2005) összefoglaló tanulmánya szerint a csökkent nappali fény befolyásolhatja az alvás–ébrenlét ciklust és az energiaszintet, különösen érzékenyebb idegrendszerű embereknél.

Gyermekek esetében a kutatások óvatosabban fogalmaznak. Egy, a Journal of Child Psychology and Psychiatry folyóiratban megjelent áttekintés (Murray et al., 2016) arra hívja fel a figyelmet, hogy az évszakok hatása gyermekkorban sokkal inkább közvetett. A napi ritmus, az alvás minősége, a mozgás mennyisége és a családi környezet együtt alakítja az érzelmi állapotot.

Ez azt jelenti, hogy a tél önmagában nem vált ki érzelmi hullámzást. Inkább egy háttér, amelyben bizonyos gyerekek érzékenyebben reagálnak a változásokra.

Miért tapasztaljuk ezt családonként eltérően?

A gyerekek idegrendszeri érzékenysége különböző. Thomas és Chess klasszikus temperamentumkutatásai már az 1970-es évektől kezdve leírták, hogy egyes gyerekek rugalmasabban alkalmazkodnak a környezeti változásokhoz, míg mások lassabban hangolódnak át. Ez a különbség a mindennapokban is megjelenik.

Egy olyan családban, ahol a téli hónapokban is megmarad a rendszeres mozgás, a kiszámítható napirend és a sok közös idő, a változások sokszor észrevétlenek maradnak. Más gyerekeknél a lassabb ritmus több kapaszkodást hoz felszínre. Ezek nem eltérések, hanem egyéni utak.

Hogyan jelenhet meg mindez a hétköznapokban?

Egyes gyerekek reggelente több időt kérnek az ébredéshez. Mások gyakrabban bújnak oda napközben. Előfordul, hogy a játék lassabb tempóban bontakozik ki, vagy egy-egy érzelem hosszabban marad jelen. Sok családban ezek a jelek egyáltalán nem jelennek meg, a tél ugyanúgy telik, mint az év többi része.

Mit tehet a szülő, ha változást észlel?

A kutatások és a gyakorlati tapasztalatok egy irányba mutatnak: a kisgyermekek érzelmi egyensúlyát leginkább a kiszámíthatóság és a kapcsolódás támogatja.

A napirend finom megtartása sokat segít. A reggeli indulás, az étkezések és az esti lefekvés hasonló ritmusa biztonságot ad. A nappali mozgás, akár rövid séták formájában, hozzájárul az idegrendszeri szabályozáshoz. A közös mesélés és beszélgetés lehetőséget teremt az érzelmek megélésére és rendezésére.

Egy gyakorlati példa lehet az, amikor a szülő észreveszi, hogy a gyerek délutánonként hamarabb elfárad. Ilyenkor egy csendesebb közös tevékenység, például rajzolás vagy mesehallgatás, segíti az átmenetet a nap vége felé. Más családoknál az esti összebújás ideje hosszabbodik meg ilyenkor, ami természetes módon támogatja a megnyugvást.

Mit jelent, ha mindez nálunk alig érzékelhető?

Sok gyerek kiegyensúlyozottan halad át a téli időszakon. Ez a tapasztalat önmagában értékes jelzés arról, hogy a gyerek jól van a saját ritmusában. Ilyenkor nincs teendő, nincs figyelmeztetés. A mindennapok működnek.

Záró gondolat

A tél különböző arcait mutatja a családok életében. A gyerekek érzelmi világa ehhez alkalmazkodva alakul. A szülő szerepe ilyenkor a megfigyelés, a jelenlét és a kísérés. Ezek az apró, hétköznapi kapaszkodók adják azt a biztonságot, amelyre a gyerekek egész évben támaszkodnak.

Sok szülő ilyenkor érzi azt, hogy szeretne jól reagálni, de nem mindig találja a szavakat. A mesék, amelyek valódi helyzeteket dolgoznak fel, segíthetnek abban, hogy ezekről az érzésekről ne csak megfigyelés szintjén legyen jelen a család, hanem beszélgetés is születhessen belőlük. Nem azért, mert „probléma van”, hanem mert a gyerek érzelmi világa ilyenkor különösen nyitott a kapcsolódásra.