Januári összegzés – mit tanultunk érzelmi fejlődésről?

Január végén sok anya megáll egy pillanatra.
A hétköznapok mennek tovább, a gyerekek élik a saját ritmusukat, közben bennünk is gyűlnek a megfigyelések. Apró helyzetek, félmondatok, pillantások, érzelmek, amelyek nem állnak össze egy nagy történetté, mégis formálnak bennünket.

Ebben a hónapban az Encimesékben ezekre a finom jelzésekre figyeltünk. A TikTok-csatornánkon naponta osztottunk meg rövid videókat érintésről, kreativitásról, beszélgetésekről, tanulásról és érzelmi hullámzásról. Ezek a videók ugyanazokat a hétköznapi helyzeteket hozták közel, amelyek a blogbejegyzésekben is megjelentek. Olyan pillanatokat, amelyek mellett gyakran elmegyünk, pedig sokat mondanak a gyerekek érzelmi világáról.

Ez a január lassú volt.
Figyelmes.
Megengedő.

Miről tanultunk januárban?

A hónap elején a kreativitás és a gyerekfeltalálók világa került előtérbe. Arról írtunk, hogyan születnek az ötletek a gyerekekben. Szétszedésből, próbálkozásból, újraindulásból. Ezekben a folyamatokban érzelmek dolgoznak: lelkesedés, öröm, csalódás, kitartás. A kreativitás mögött mindig ott van egy fontos alap: az a közeg, ahol a gyerek biztonságban érzi magát a kísérletezéshez.

Innen jutottunk el a beszélgetős családi légkörhöz. Azokhoz a pillanatokhoz, amikor a gyerek elmondhatja, mit gondol, mit vett észre, mire jutott. Ezek a beszélgetések sokszor rövidek, két tevékenység között történnek. Mégis ezekben tanulja meg a gyerek, hogy az érzéseinek és gondolatainak helye van.

Vízkereszt idején az átmenetek kerültek elő. Az ünnepek lezárása, a visszarendeződés, az új évbe való megérkezés. Ezek a napok sok családban csendesebbek. Érzelmileg sűrű időszak ez, akkor is, ha kívülről nem történik semmi különös.

A Braille és a tapintás témája új nézőpontot hozott. Arról szólt, hogyan érzékeljük a világot érintésen, testérzeteken keresztül. Ez a gondolat később visszakapcsolódott az érintésről szóló írásokhoz is.

Az ölelés napján az érintés jelentősége került a középpontba. Az ölbe vétel, az összebújás, a közelség. Az a fajta testi tapasztalat, amely már a születés pillanatától jelen van, és amely érzelmi biztonságot ad. Innen indul a kapcsolódás, a megnyugvás, a tanulás.

Az oktatás világnapján a tanulás mindennapi arca jelent meg. A válaszadás, a figyelem, az együtt gondolkodás. Játék, mese, közös idő. Ezek mind érzelmi talajon működnek, és csendesen formálják a gyerek belső világát.

A hónap végén a téli érzelmi hullámzásról beszéltünk. Nyűgösebb pillanatokról, lassabb napokról, több közelségigényről. Arról is, hogy ezek a megélések családonként eltérőek. A gyerekek érzelmi világa változatos, és minden tapasztalat érvényes.

Érzelmi tükör – mit élhetett meg közben egy anya?

Ha most visszagondolsz erre a hónapra, lehet, hogy ismerős érzések jelennek meg. Fáradtság. Csendes jelenlét. Apró döntések, amelyeket nap mint nap meghoztál. Talán voltak pillanatok, amikor kevesebb türelmed volt, máskor pedig egy ölelésig jutottál el.

Ezek a helyzetek sokszor láthatatlanok maradnak. Mégis ezekből épül fel a gyerek érzelmi biztonsága. A figyelemből. A jelenlétből. Abból, hogy ott vagy mellette, akkor is, amikor nincs nagy megfejtés.

Január gyakran ilyen. Nem a teljesítmény hónapja. Inkább a kapcsolódásé.

Kitekintés – hogyan lehet ebből továbbmenni?

Február felé haladva sok minden már ott van a mindennapokban. Beszélgetések. Ölelések. Közös gondolkodás. Ezekre lehet tovább építeni, a saját tempótokban.

Egy konkrét gyakorlat a hónap lezárásához

Ha január végén szeretnél magaddal vinni egyetlen kapaszkodót, legyen ez egy egészen egyszerű megfigyelés.

Válassz ki egy hétköznapi helyzetet, ami szinte minden nap előfordul.
Például az öltözést, az esti készülődést vagy egy délutáni nyűgösebb pillanatot.

Ebben a helyzetben figyeld meg három dolgot.

Először azt, mit jelez a gyereked.
A hangját. A testtartását. A mozdulatait. Azt, hogy közelebb jön, eltávolodik, kérdez vagy hallgat.

Ezután figyeld meg magadat.
Hogyan reagálsz. Közelebb hajolsz. Gyorsítanál. Megállsz egy pillanatra. Mit érzel közben a testedben.

Végül figyeld meg, mi történik kettőtök között, amikor csak jelen vagy ebben a helyzetben.
Változik-e a hangulat. Megnyugszik-e valami. Elmozdul-e az érzés.

Nem kell közben javítani.
Nem kell másképp csinálni.
Ez a gyakorlat az észrevételről szól.

Azért működik, mert a gyerek érzelmi világa kapcsolódásban rendeződik.
És mert sokszor már az is elég, ha észrevesszük, hogyan vagyunk ott mellette.

Ezt a megfigyelést elég egyszer megcsinálni.
Ha mégis többször eszedbe jut, az már ajándék.

Innen lehet továbbindulni február felé.
Ugyanazzal a figyelemmel, amivel januárt végigkísérted.

Ilyenkor gyakran derül ki az is, milyen nehéz szavakba önteni ezeket a finom megfigyeléseket. Nem azért, mert ne lennének fontosak, hanem mert túl halkak ahhoz, hogy maguktól kimondódjanak. A hétköznapi történetekre épülő mesék sokszor éppen ebben segítenek: megmutatják, hogyan lehet az élményekből beszélgetés, a megélésekből közös gondolkodás.