Farsang eredete és hagyományai – gyereknyelven

Amikor farsang van, a gyerekek nagyon gyorsan ráéreznek, hogy most valami más történik.
Színesebb ruhák jelennek meg, furcsa maszkok, hangosabb nevetés. A kérdések is megérkeznek: miért öltözünk be, miért vannak jelmezek, miért van ez az egész?

A farsang mögött egy nagyon régi, közös emberi tapasztalat áll. Az, hogy a hosszú tél végén szükségünk van játékra, zajra, nevetésre és arra az érzésre, hogy együtt várjuk a tavaszt. Innen érdemes elindulni, amikor a farsangról mesélünk.

Mi az a farsang?

A farsang egy hosszabb időszak, amely vízkereszttől egészen a nagyböjt kezdetéig tart. Nem egyetlen nap vagy ünnep, hanem hetek sora. Olyan időszak, amikor régen és ma is több hely jutott az örömnek, a játéknak, az együttlétnek.

Ez az időszak mindig a tél végéhez kötődött. Ahhoz az érzéshez, amikor már vágyunk a fényre, a melegebb napokra, a megújulásra. A farsang ennek a várakozásnak lett az ünnepe.

Miért van farsang?

A hosszú tél után az embereknek szükségük volt arra, hogy kicsit kizökkenjenek a mindennapokból. Ilyenkor lehetett hangosabbnak lenni, nevetni, táncolni, jelmezbe bújni. A farsang teret adott annak, hogy egy időre másképp legyünk jelen, mint a hétköznapokban.

Ez az öröm és felszabadultság mindig fontos része volt az emberi közösségek életének. A farsang segített lezárni a telet, és felkészülni arra, ami utána következik.

Honnan ered a farsang?

A farsang gyökerei nagyon régiek. Már az ókori ünnepekben is megjelent az átváltozás, a maszkviselés, a szerepcsere. Később Európa-szerte kialakultak azok a farsangi szokások, amelyekben az emberek jelmezbe bújtak, maszkot viseltek, felvonulásokat tartottak.

A maszkok különleges szerepet kaptak. Elrejtették az arcot, és ezzel együtt szabadságot adtak. Aki maszkot viselt, egy időre kiléphetett a megszokott szerepeiből. Ez az élmény ma is ismerős, csak más formában jelenik meg.

A zajkeltés, a tánc, a közös ünneplés mind azt szolgálta, hogy az emberek együtt búcsúztassák a telet, és közösen készüljenek a tavaszra.

Milyen farsangi hagyományok vannak?

A farsanghoz sokféle szokás kapcsolódott. Maszkos felvonulások, táncos mulatságok, közös lakomák, hangos ünneplés. Magyarországon az egyik legismertebb farsangi hagyomány a busójárás.

Mi az a busójárás?

Mohácson minden évben különleges alakok jelennek meg az utcákon. A busók nagy, faragott maszkot viselnek, bundába öltöznek, kereplőkkel, kolompokkal járják a várost. Az arcuk egyszerre lehet ijesztő és vicces, a mozdulataik túlzóak, hangosak.

Régen úgy tartották, hogy ezzel a zajjal és ijesztgetéssel el lehet űzni a telet, a hideget, mindazt, ami már nem tartozik a tavaszhoz. A busójárás lényege azonban mindig a közös játék volt. Az, hogy a közösség együtt csinál valami különlegeset.

A maszk mögött bárki lehetett busó, nem számított, ki kicsoda a hétköznapokban. Ez felszabadító élmény volt, és ma is az. A gyerekek számára a busójárás jó példa arra, hogyan lehet a jelmez egyszerre játék és hagyomány.

Mi maradt meg ebből ma?

Ma a farsang leginkább az óvodai és iskolai farsangokon él tovább. Jelmezekben, készülődésben, közös játékokban. A gyerekek számára ez gyakran az egyik legjobban várt időszak.

A lényeg azonban ugyanaz maradt. Az átváltozás öröme. Az, hogy lehetnek valaki más egy kis időre. Lehetnek bátrabbak, hangosabbak, viccesebbek.

Mit él meg a gyerek farsangkor?

A gyerekek számára a farsang elsősorban játék. A jelmez nem csak ruha, hanem szerep. Egy csendesebb gyerek választhat hangosabb figurát. Más gyerekek azt veszik fel, amit szeretnek vagy amire felnéznek.

A farsang lehetőséget ad az önkifejezésre. Arra, hogy a gyerek megmutassa, mi érdekli, mi vonzza, miben érzi jól magát. Ezek a tapasztalatok észrevétlenül épülnek be, és sokáig velük maradnak.

A jelmezes időszak azonban nem minden gyereknek egyformán könnyű. Van, akit a maszkok izgatnak, mást inkább megijesztenek. Egyesek felszabadulnak a szerepben, mások bizonytalanabbá válnak. Ezek az érzések nem ellentmondanak egymásnak, hanem együtt vannak jelen. A farsang akkor tud igazán jó élménnyé válni, ha ezekről is lehet beszélni, és a gyerek visszajelzést kap arra, hogy mindez rendben van.

Amikor igazán farsang van

A farsang sokszor nem a jelmezes napon történik igazán.
Hanem akkor, amikor együtt készítitek a jelmezt, vagy amikor anya varr, ragaszt, a gyerek pedig közben mesél. Akkor, amikor beszélgettek arról, ki minek szeretne öltözni, és miért pont annak.

Akkor is farsang van, amikor együtt sütitek a fánkot, lisztes lesz a konyha, és közben nevetés hallatszik. Ez az időszak nem egyetlen napra szól. Sok nap áll rendelkezésre arra, hogy beleférjen a készülődés, az együttlét, a játék.

És mi ilyenkor mindig ezt a fánkot sütjük.

A mi farsangi fánk receptünk

Ez egy egyszerű, (sárgabarack)joghurtos fánk, amit a gyerekek is szeretnek, és gyorsan elkészül.

Hozzávalók:

• 2 db tojás
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csipet só
• 15 dkg joghurt
• 1 csomag sütőpor
• 20 dkg liszt
• fél citrom reszelt héja

A sütéshez:

• kb. fél liter olaj

A tálaláshoz:

• porcukor
• lekvár, csokiöntet vagy karamellaszósz ízlés szerint (ezeket mi cukormentes változatban használjuk)

Elkészítés:

A tojásokat a cukorral (édesítőszerrel) és a vaníliás cukorral egy keverőtálban fehéredésig keverjük. Akkor jó, amikor a térfogata majdnem a duplájára nő. Hozzáadjuk a csipet sót és a joghurtot, majd simára keverjük.

Egy másik tálban összekeverjük a sütőport, a lisztet (lehet teljeskiörlésű) és a reszelt citromhéjat, majd ezt a keveréket hozzászitáljuk a tojásos masszához. Sűrű, de keverhető tésztát kapunk. Ha szükséges, egy kevés joghurttal vagy tejjel lazíthatjuk.

Egy serpenyőben közepes lángon olajat hevítünk. Kanállal kisebb, golflabda méretű adagokat szaggatunk bele, és pár perc alatt mindkét oldalukat aranybarnára sütjük. A kész fánkokat szűrőkanállal kiszedjük, és papírtörlőre tesszük.

Ilyenkor jön a porcukros hintés, de mi inkább saját készítésű, sukormentes sárgabarack-lekvárt eszünk hozzá. Jó étvágyat! 🙂