Vissza az oviba, suliba a hosszú téli szünet után – hogyan segítsük a gyereket (és magunkat)?

A téli szünet jó volt.
Sőt, nagyon jó.

Későn feküdtetek, későn keltetek. Több volt az együtt töltött idő, kevesebb a rohanás. Volt nagyszülőzés, vendégség, otthonlét, talán utazás is. A napok nem voltak annyira szorosak, nem kellett mindig az órára nézni. Egy kicsit mindenki fellélegzett.

És most…
most hirtelen újra ovi, újra suli, újra munka.
Korai kelés, időre indulás, elvárások, szabályok.

Nem csoda, ha ez nehéz.

A vissza az oviba, suliba a téli szünet után sok családnak nehéz időszak. Miért olyan nehéz a visszaállás a téli szünet után?

A gyerekek nagyon gyorsan alkalmazkodnak – ahhoz, ami jó.

A téli szünetben:

• lazább volt a napirend
• kevesebb volt a külső elvárás
• több volt a közös idő
• későbbre tolódott az alvás
• sok inger, élmény, szabadság érte őket

Ez nem rossz dolog.

A gond ott kezdődik, amikor azt várjuk, hogy egyik napról a másikra, gond nélkül vissza tudjanak váltani egy teljesen más ritmusra.

Mit él meg ilyenkor a gyerek?

• kevesebb a szabadság
• újra alkalmazkodni kell
• sokkal több elvárás éri egyszerre
• visszatér a korai kelés és a kötöttség

Ezért jelenhet meg:

• ellenállás
• sírás reggel
• fáradtság, nyűgösség
• visszaesés (pl. alvásban, viselkedésben)

A leggyakoribb hiba, amit jó szándékkal elkövetünk az az, hogy egy nap alatt akarunk visszacsinálni mindent.

• „Most már vége a szünetnek.”
• „Holnaptól megint rend lesz.”
• „Nincs mese, kelni kell.”

Ezek érthető mondatok – de a gyereknek nem segítenek az átállásban.

Ami segít, az a fokozatosság.

Hogyan segítsük a gyereket visszaállni? – konkrét, működő tanácsok

1. Ne egy nap alatt akarj mindent visszahozni

Ha lehet, ne egyik napról a másikra:

• korábbi lefekvés
• korábbi kelés
• teljes terhelés

Már az is sokat számít, ha pár nap alatt 20-30 perccel korábban történnek a dolgok.

2. Az esték legyenek átmenetesek, ne „szigorúak”

Nem az a cél, hogy azonnal korán aludjon el, hanem hogy:

• lelassuljon
• megérkezzen az estébe
• érzelmileg is lezárja a napot

Ez lehet:

• közös beszélgetés
• mese
• összebújás
• egy fix kérdés („Mi volt ma a legjobb?”)

A lényeg: ne hirtelen váltsunk üzemmódot.

3. Előre beszéljétek meg a következő napot

Segít, ha:

• előző este elmondod, mi fog történni
• nem győzködsz, csak előkészítesz

Például:

„Holnap kicsit korábban kelünk, hogy ne legyen nehéz, amikor már iskolába kell menni.” vagy
„Holnap újra ovi lesz. Tudom, hogy nehéz visszaállni, de együtt megoldjuk.”

Ez biztonságot ad.

4. Ne meggyőzni akard, sokkal egyszerűbb és célravezetőbb megnevezni az érzéseit

A „nem kell sírni” nem segít.

Ami segít:

• „Látom, hogy nehéz most reggel. Megértem, én is fáradt vagyok.”
• „Hiányzik a szünet, igaz?”
• „Fáradt vagy, ez érthető.”

Ettől talán kicsit könnyebb lesz.

5. Adj vissza egy kis szabadságot a napba

Ha már minden kötöttebb:

• engedd, hogy válasszon ruhát
• eldöntse, mit vigyen magával
• legyen egy kis „saját” része a napnak

Ez segít visszaszerezni az irányítás érzését.

Hogy tudsz még segíteni?

Mesélj, meséljetek, beszélgessetek!

Egy mese:

• segít kimondani az érzéseket
• tükröt tart
• nem old meg mindent, de példát ad

És fontos:
nem kötelező minden este mesélni.
A beszélgetés, az együttlét ugyanilyen értékes.

Az Encimesék történetei például pont ilyen hétköznapi helyzetekből indulnak ki – ezért jól illeszkednek egy-egy nehezebb időszakhoz, de csak akkor, ha beleférnek a család ritmusába.

Mit érdemes hazavinni ebből az időszakból?

• Jó volt a szünet – és ez rendben van
• Nehéz a visszaállás – és ez is rendben van
• Nem kell tökéletesen csinálni
• A fokozatosság működik

Nem az a cél, hogy már az első naptól kezdve minden újra gördülékenyen menjen.
Az a cél, hogy a gyermeked a lehető legkevesebb sérüléssel vissza tudjon állni a hétköznapok, az óvoda vagy az iskola napi ritmusába.