Segítő szülői edukációs anyag

Amikor elkezdtem, még nem láttam, mibe vágok bele

Amikor elkezdtem ezt az anyagot, nem az volt a fejemben, hogy több száz oldal lesz belőle, több külön témával. Inkább az, hogy összegyűjtöm azt a tudást, amit fontosnak tartok, és leírom érthetően. De mindezt azokban a témákban, amire ti, szülőtársaim a legkiváncsiabbak vagytok, milyen témákra kerestetek rá a leggyakrabban. Aztán ahogy haladtam, egyre inkább az lett az érzésem, hogy ez így kevés lesz. Nem azért, mert nincs benne elég információ, hanem mert attól még, hogy valamit leírok, nem biztos, hogy használható lesz egy anya számára egy hétköznapi helyzetben. Pedagógusként ezt már sokszor láttam. Jó szakmai anyagok, jól felépített elméletek, és amikor ott van előtted egy gyerek, nem ez jut eszedbe. Anyaként ugyanez jött vissza. Elolvasol valamit, egyetértesz vele, még tetszik is, aztán amikor szükség lenne rá, nem tudod elővenni, nem tudod a napi életben használni. Itt kezdtem el teljesen máshogy nézni arra, amit írok.

Tíz külön téma, ugyanazzal a szemlélettel

Ahogy bővült az anyag, végül tíz külön témává állt össze. Olyan kérdések köré, amik tényleg ott vannak a szülők fejében nap mint nap. Nem általános gondolatok, hanem konkrét helyzetek. “Miért sír a kisbabám? Miért nem alszik a gyermekem éjszaka? Mikor kezd el járni a gyermekem? Mikor kezd el beszélni? Mikor kezd el olvasni?” stb. Mindegyik témánál ugyanaz volt a cél: ne csak elmagyarázzam, mi miért történik, hanem az is benne legyen, hogy mit tud ezzel kezdeni egy szülő. És itt kezdődött az a rész, ami a legtöbb időt vitte el.

Itt kezdtem el nagyon alaposan utánamenni mindennek

Egy ponton eldöntöttem, hogy nem írok le úgy semmit, hogy nincs mögötte valódi alap. Nem felszínesen akartam utánanézni, hanem tényleg megérteni. Rengeteg idő ment el azzal, hogy kutatásokat olvastam, több forrást megnéztem, összehasonlítottam, mit mondanak különböző szakemberek. Volt olyan rész, ahol egy egyszerűnek tűnő kérdés mögött több tanulmány is állt, és idő kellett, mire összeállt bennem, hogy ebből mi az, ami tényleg fontos. Például a sírás témájánál nem álltam meg ott, hogy „ez ezt jelenti”, hanem végignéztem, hogy mit mondanak a kutatások az idegrendszeri háttérről, a stresszreakcióról, a kötődésről, és arról is, hogy mi számít még normálisnak egy baba fejlődésében . Volt olyan is, hogy egy már kész részt újra kellett írnom, mert közben találtam egy olyan szempontot, ami pontosított rajta. Ez egy lassú, aprólékos folyamat volt, sok visszalépéssel és újragondolással, mert szerettem volna biztos lenni abban, hogy amit egy anya elolvas, az tényleg megalapozott.

És közben rájöttem, hogy az elmélet önmagában kevés

Egy idő után egyértelmű lett, hogy attól még, hogy valamit jól leírok, nem lesz belőle segítség. Lehet érteni, mi miért történik, lehet tudni, mi áll mögötte, de amikor ott van egy helyzet, az ember nem ezt keresi, hanem azt, hogy most mit csináljak. Ezért kezdtem el minden egyes témát úgy felépíteni, hogy az elmélet után mindig legyen egy következő lépés. Valami, amit ki lehet próbálni, amihez vissza lehet nyúlni.

Ezért lett ennyire erős a gyakorlati rész

Egy ponton már tudatosan építettem bele minden témába a gyakorlati részt. Nem általános tanácsokat írtam, hanem konkrét segítséget: mit figyelj meg, mit próbálj ki, mit kérdezz meg magadtól, hogyan indulj el egy helyzetben. És ezen túl is mentem. Készítettem olyan segédanyagokat, amiket tényleg elő lehet venni és használni: naplókat, kérdéssorokat, rövid feladatokat, egyszerű gyakorlatokat, és meséket, amikkel egy-egy helyzetet meg lehet érteni, fel lehet dolgozni. Például a sírás témájánál nem csak magyarázat van, hanem egy kitölthető sírásnapló is, amiben végig tudod követni, mi történt, mi segített, és mit próbálnál ki legközelebb . Mert sokszor az segít a legtöbbet, ha nem neked kell kitalálni, hogy mit csinálj, hanem van valami a kezedben, ami végigvezet rajta.

Hogyan használja ezt valójában egy anya

Szerintem nagyon kevés szülő ül le úgy, hogy elejétől a végéig végigolvassa ezt az egészet. Beleolvas, megáll egy résznél, kipróbál valamit, aztán később visszatér. És ez teljesen rendben van. Nem az a lényeg, hogy minden benne legyen a fejében, hanem az, hogy amikor szüksége van rá, legyen mihez nyúlnia. Egy gondolat, egy kérdés, egy feladat, ami segít egy konkrét helyzetben. Tehát kedves olvasó, nyugodtan töltsd le a teljes anyagot, és olvasd el akkor, amikor szükséged lesz rá. Ha éppen már mindent kipróbáltál, de még mindig sír, vagy ha azt vetted észre, hogy sokszor lábujjhegyen jár, vagy ha a kortársai már szavakat mondanak, de a te gyermekednek még hangjai is alig vannak.

Ami végül lett belőle

Ahogy összeállt ez az egész, egyre inkább az lett az érzésem, hogy ez most tényleg használható lett. Nem tökéletes, nem minden helyzetre ad választ, de abban segít, amire készült: hogy egy-egy helyzetben ne egyedül kelljen kitalálni, hogy mit csinálj. Ha szeretnéd kipróbálni, ezen a linken ingyenesen kérheted, napi egy anyag formájában: https://encimesek.hu/#feliratkozas

Ha pedig nem szeretnéd kivárni, akkor egyben is elérhető a webáruházban, ahol az összes témát egyszerre is meg tudod vásárolni: https://encimesek.hu/termek/szuloi-edukacios-anyag-10-reszes-utmutato/